József Attila Színház

A JÓZSEF ATTILA SZÍNHÁZ 1956 szeptemberében nyílt meg a Váci úton. Angyalföld annak idején Budapest peremvárosának számított. Szociolráfiailag "vidék" volt, ipari munkássággal, kisvárosi polgársággal. Mára ez a kép nagyban megváltozott: Angyalföld "közelebb" került a centrumhoz, a Színház a város központjából 10 perc alatt elérhető. A bensőségesebb hangulat azonban továbbra is megmaradt mind a színházba járás szokásaiban, mind a szeretett műfajokban, mind a jelentős színészegyéniségek igénylésében.

Budapesten a századforduló robbanásszerű polgári fejlődésének eredményeképpen kialakult egy sokszínű, polifon színházkultúra, máig érvényes értékekkel. Jól artikulálódó színházi profilok fedik le valamennyi színházba járó réteg ízlését, igényét. Az a színház tud hosszan fennmaradni, amelyik ebben a struktúrában megérti a helyét és nem akar "pályát módosítani".
A Fővárosban kialakult feladatmegosztásban a József Attila Színháznak elsőrendű feladata a nívós szórakoztatás. Egy szociológiailag is meghatározható közönséget kell megszólítani és színházi igényeit kielégíteni.

Minden színháznak elsősorban azzal kell tisztában lennie, hogy kinek játszik. Utána gondolhat arra, hogy mit játszik és hogyan. A mi Színházunk közönsége az ún. középosztály középső rétegéből szerveződik elsősorban: alkalmazottak, tisztviselők, kereskedők, nem elit értelmiségiek, művezetők, munkások, nagyban-egészben kisemberek. Negyvenöt év alatt így jött létre. Ezt nem elfogadni csak akkor lehet (talán), ha e helyett a közönség helyett mást tudnánk bevinni a Színházba, bár ez még senkinek sem sikerült. A mi közönségünk munka után és előtt, küszködéseit ellensúlyozandó, elsősorban szórakozni akar. Nem igényli az inzultust, a szellemi túlterheltséget, a mesterkéltséget. Olyan témára van igénye, amely lehet fontos és komoly, de megoldható. Vonzódik a humor, az érzelmek, a családi problémák iránt. Mindennapi életünkben a humor szerepe és rangja különleges volt már a Monarchia idejében, a pesti humor pedig fontos része lett művészetünknek, sőt politikai harcainknak is. Ez máig érvényes. Közönségünk színházi ízlésének a polgári humanista értékek jelentik a fundamentumát. Közönségünk szeretni tudja a jó színészeket és azt a rendezést, amely az ő színházízlését valósítja meg a színpadon.

A népszínház eszméjét szeretnénk megjeleníteni és továbbépíteni. Ennek eszméjét kell folyamatosan újragondolni és a gyakorlatban magas színvonalon megvalósítani. A népszínházi gondolkodás alapja és célja a siker.
Színházunk műfaji sokszínűségre törekedett és törekszik.
Repertoárunkon elsősorban emberi-polgári értékeket felmutató színművek és vígjátékok, valamint zenés művek szerepelnek.
E sokszínűség mellett kiemelten fontos volt mindig a kortárs magyar művek bemutatása.

A József Attila Színház önazonosságát, úgy értelmezzük, hogy a budapesti színházak közül az egyedüli, amelyik nemcsak a Fővárosé, hanem ezen belül egy városrészé, Angyalföldé is.
Családi színházra gondolunk. Több generációs színházra: a nézőtéren is és a társulatban is. Ez erkölcsi tartást sugároz, humánumot és megértést.
A József Attila Színháznak elsősorban közönség centrikusnak kell lennie. De ennek konkrét megjelenítése állandóan változik.
Közönségünk ragaszkodik színházához - ezt jelzi évadonként a 120-130 000 néző és az 5 000-es bérlőszám. A 600 személyes színházteremben 4-5 bemutatót tartunk, 10-12 mű van repertoáron.

Az Gaál Erzsébet Stúdióban arra teszünk kísérletet, hogy egy "bulvárszínházban", a professzionális üzemeltetésbe képes-e beépülni, működni egy alternatív színházi gondolat, underground szellemiség. Gesztust kívántunk tenni az elit értelmiség felé, akik nem jártak eddig Színházunkba és a Társulatot másfajta tréninggel szerettük volna ütköztetni, művészi horizontjuk tágítása és eszköztáruk gazdagítása érdekében. Úgy tapasztaljuk, hogy az elképzelésünk helyes volt. Számos új arccal találkozunk a nézőtéren, néhány fontos előadás és több jelenetős alakítás is született.

Léner Péter