XII. kerület múltja, történelme

A Hegyvidék múltja az őskorig nyúlik vissza, amit a kerület különböző pontjairól előkerült leletek - például edények, csontszerszámok - bizonyítanak. Az ókorban római gazdaságok és villák épültek itt, melyek Aquincum polgárváros tehetősebb tagjainak kényelmét szolgálták.
A középkorra a területet ismét erdők borították, így válhatott a magyar királyok kedvelt vadaskertjévé. Ez azonban nem jelentette azt, hogy el lett volna zárva a külvilágtól, hiszen a mai Budakeszi út nyomvonala már ekkor a kereskedők és utazók által alaposan kitaposott útvonal volt, és a pálos rend is itt, a Szépjuhászné közelében építette fel központját. A török hódoltság során a kolostor köveit elhordták, a Svábhegy korábban uralkodók által is felfedezett forrásait már csak a helyiek használták. A 18. században viszont már létrejött néhány olyan épület, amely máig fennmaradt. (Például a Zugligetben található Laszlovszky-major.)
A Hegyvidék első iskolaépülete 1858-ra készült el, ez a mai Jókai Mór Általános Iskola, melynek neve nem véletlen, hiszen a környéken lakott a híres író. Mialatt a Svábhegyen villák és szanatóriumok jöttek létre, a lankásabb részen megjelent az első összefüggő településhálózattal rendelkező városrész: a Krisztinaváros.
A 19. század végétől a sportolók és túrázók is felfedezték maguknak a kerületet. Itt található a főváros legmagasabb pontja, a János-hegy, ahová Erzsébet-királyné is előszeretettel kirándult. A mai napig síelők ezrei keresik fel havas hétvégéken a Normafát.
A Hegyvidék, mint közigazgatási egység 1940. július 1-jén kezdte meg működését, és bár azóta fokozatosan beépült, még mindig a főváros legzöldebb kerületének számít.