XVI. kerület múltja, történelme
Bár a korai kőkortól előfordultak emberek a XVI. kerület területén, és a népvándorlás idején is számos csoport járt erre, hosszabban csak a szarmaták, majd a honfoglalást megelőzően az avarok éltek ezen a részen. Őseink a 11. század második felében telepedtek le itt. A mai Cinkota ? Mátyásfölddel és Sashalommal együtt? több, mint 950 éves múltra tekint vissza.
Cinkota első írásbeli emléke egy királyi adománylevél, amellyel 1259-től, a Nyulak-szigeti Domonkos rendi apácák tulajdonába adta az uralkodó. Szentmihály korai emlékét egy 1335-ös perirat őrzi. A török hódoltságig mindkét falu nagyjából folyamatosan lakott volt, de míg Cinkota kisebb kihagyásokkal utána is az maradt, addig Szentmihály a törökök bejövetelétől az 1800-as évek elejéig elnéptelenedett.
Cinkotát 1606-ban Beniczky Ferenc vitéz kapta meg szolgálataiért, és egészen a hűbériség 1848-as megszűnéséig az ő családjának birtoka maradt. A megritkult jobbágyszám növelésére Beniczky Tamás 1699-ben tót nemzetiségű embereit telepítette be, azonban a kedvezményeket később megvonta, és nem segítette elő a falu fejlődését.
Szentmihály először Toldy Mihály tulajdona lett, majd megfordult Wattay Pál, és a Grassalkovich família kezében. Sashalom területét, Ehmann Viktor vásárolta meg és vejével, Huszka Gyulával megkezdte a terület parcellázását, a 19. század végén. Az 1900-as évek elején a Kerepesi út és Rákosszentmihály közötti mocsaras részt feltöltötték, majd szintén felosztották.
A mai Mátyásföldnek a Kerepesi úttól délre eső része1887-től fokozatosan a Mátyásföldi Nyaralótulajdonosok Egyesületének tulajdonába került, amely villanegyedet alakított ki rajta. A Kerepesi úton 1888-ban Cinkotáig kiépített BHÉV hatására, az akkor Ehmann-telepnek nevezett mai Sashalom lakossága az 1920-as évek elejére megközelítette a 7000 főt. Három év múlva, nagyközséggé alakulva el is szakadt Cinkotától. Az önállóság beindította a fejlődést, iskolák nyíltak, üzletsorok épültek ki, a lakosság száma pedig 1940-re megkétszereződött.
A Kerepesi út északi oldalán lévő földek felparcellázásával jött létre a 20. század elején Új-Mátyásföld. Ugyanebben az időben az Erzsébet-ligetben megépült a fürdő, és több sportlétesítmény. Az 1910-es évek közepén Ó-Mátyásföld déli részén létesült hazánk első repülőtere. A két rész lakossága együttesen az 1930-as évek elejére elérte a 4000 főt, és 1933-ban elszakadva Cinkotától, létrejött az önálló Mátyásföld. Előbbi fejlődésének nem tett jót két korábbi darabjának elszakadása.
Szentmihály-pusztát a török hódoltság után a Wattay-klán nem telepítette be, hanem a csömöri jobbágyoknak adta bérbe. A Grassalkovich-ok után a teljesen tönkrement uradalom gróf Héderváry-Viczay Károlyhoz, majd báró Sina Györgyhöz és fiához, Simonhoz került. Utóbbiak rendbe tették azt, majd eladták az úgynevezett "Belga banknak", amely több részre bontva értékesítette.
A betelepülés a BHÉV Kerepesi úti megindítása után lendült fel, a fejlődés és a lakosság növekedése jelentős volt, ezért 1902-ben közigazgatásilag elszakadt Csömörtől és Rákosszentmihály néven önálló nagyközség lett. Ennek hatására a népesség még gyorsabban nőtt, 1910-ben 6201, 1920-ben 9225, 1930-ban 14084, 1941-ben pedig már 18310 ember élt a településen. Iskolák, óvodák, templomok létesültek, létrejött a községháza, 1911-ben kiépült a BHÉV vonala, és elkezdődött a villamosítás is. Árpád- és Anna-telep 1926. január 1-ével kivált a községből, és Cinkotához csatlakozott. Nevüket 1935-től belügyminiszteri rendelettel Árpádföldre változtatták.
A négy nagyközséget, XVI. kerületként, 1950. január 1-jével Budapesthez csatolták. Ekkortól fejlődési irányuk jelentősen megváltozott, a súlypont a Mátyásföldön található Ikarusra, majd 1950-től a Déli Hadseregcsoport Főparancsnokságának helyet adó területre helyeződött. Utóbbihoz a közműveket a Kerepesi út két oldalán lévő utcákban építették meg, s ezért ezek fejlődtek elsősorban. Így jött létre a Kerepesi út déli oldalán a Lándzsa utcai, majd Jókai utcai lakótelep is. A Jókai utca és Kerepesi út találkozásánál alakult ki a kerületi centrum.
A Kerepesi út északi oldalán épült fel az EMG gyár és mellette az Egyenes utcai-, majd az Ikarushoz egészen közel a Centenáriumi-lakótelep, amelyet Budapest kialakulásának századik évfordulójáról neveztek el. Cinkota és Rákosszentmihály fejlődése egészen az 1980-as évekig stagnált.
A kerület lakosságának száma a 20. század második felében az 1950-es 46000 főről, 70000 fölé emelkedett. A 2-es metróvonal megépítésének következményeként közlekedése átalakult, megszűnt a szentmihályi BHÉV járat, amelyet autóbuszok váltottak fel. A lélekszám és az igények növekedése miatt számos oktatási intézmény jött létre, a lakások száma megduplázódott.
Cinkota első írásbeli emléke egy királyi adománylevél, amellyel 1259-től, a Nyulak-szigeti Domonkos rendi apácák tulajdonába adta az uralkodó. Szentmihály korai emlékét egy 1335-ös perirat őrzi. A török hódoltságig mindkét falu nagyjából folyamatosan lakott volt, de míg Cinkota kisebb kihagyásokkal utána is az maradt, addig Szentmihály a törökök bejövetelétől az 1800-as évek elejéig elnéptelenedett.
Cinkotát 1606-ban Beniczky Ferenc vitéz kapta meg szolgálataiért, és egészen a hűbériség 1848-as megszűnéséig az ő családjának birtoka maradt. A megritkult jobbágyszám növelésére Beniczky Tamás 1699-ben tót nemzetiségű embereit telepítette be, azonban a kedvezményeket később megvonta, és nem segítette elő a falu fejlődését.
Szentmihály először Toldy Mihály tulajdona lett, majd megfordult Wattay Pál, és a Grassalkovich família kezében. Sashalom területét, Ehmann Viktor vásárolta meg és vejével, Huszka Gyulával megkezdte a terület parcellázását, a 19. század végén. Az 1900-as évek elején a Kerepesi út és Rákosszentmihály közötti mocsaras részt feltöltötték, majd szintén felosztották.
A mai Mátyásföldnek a Kerepesi úttól délre eső része1887-től fokozatosan a Mátyásföldi Nyaralótulajdonosok Egyesületének tulajdonába került, amely villanegyedet alakított ki rajta. A Kerepesi úton 1888-ban Cinkotáig kiépített BHÉV hatására, az akkor Ehmann-telepnek nevezett mai Sashalom lakossága az 1920-as évek elejére megközelítette a 7000 főt. Három év múlva, nagyközséggé alakulva el is szakadt Cinkotától. Az önállóság beindította a fejlődést, iskolák nyíltak, üzletsorok épültek ki, a lakosság száma pedig 1940-re megkétszereződött.
A Kerepesi út északi oldalán lévő földek felparcellázásával jött létre a 20. század elején Új-Mátyásföld. Ugyanebben az időben az Erzsébet-ligetben megépült a fürdő, és több sportlétesítmény. Az 1910-es évek közepén Ó-Mátyásföld déli részén létesült hazánk első repülőtere. A két rész lakossága együttesen az 1930-as évek elejére elérte a 4000 főt, és 1933-ban elszakadva Cinkotától, létrejött az önálló Mátyásföld. Előbbi fejlődésének nem tett jót két korábbi darabjának elszakadása.
Szentmihály-pusztát a török hódoltság után a Wattay-klán nem telepítette be, hanem a csömöri jobbágyoknak adta bérbe. A Grassalkovich-ok után a teljesen tönkrement uradalom gróf Héderváry-Viczay Károlyhoz, majd báró Sina Györgyhöz és fiához, Simonhoz került. Utóbbiak rendbe tették azt, majd eladták az úgynevezett "Belga banknak", amely több részre bontva értékesítette.
A betelepülés a BHÉV Kerepesi úti megindítása után lendült fel, a fejlődés és a lakosság növekedése jelentős volt, ezért 1902-ben közigazgatásilag elszakadt Csömörtől és Rákosszentmihály néven önálló nagyközség lett. Ennek hatására a népesség még gyorsabban nőtt, 1910-ben 6201, 1920-ben 9225, 1930-ban 14084, 1941-ben pedig már 18310 ember élt a településen. Iskolák, óvodák, templomok létesültek, létrejött a községháza, 1911-ben kiépült a BHÉV vonala, és elkezdődött a villamosítás is. Árpád- és Anna-telep 1926. január 1-ével kivált a községből, és Cinkotához csatlakozott. Nevüket 1935-től belügyminiszteri rendelettel Árpádföldre változtatták.
A négy nagyközséget, XVI. kerületként, 1950. január 1-jével Budapesthez csatolták. Ekkortól fejlődési irányuk jelentősen megváltozott, a súlypont a Mátyásföldön található Ikarusra, majd 1950-től a Déli Hadseregcsoport Főparancsnokságának helyet adó területre helyeződött. Utóbbihoz a közműveket a Kerepesi út két oldalán lévő utcákban építették meg, s ezért ezek fejlődtek elsősorban. Így jött létre a Kerepesi út déli oldalán a Lándzsa utcai, majd Jókai utcai lakótelep is. A Jókai utca és Kerepesi út találkozásánál alakult ki a kerületi centrum.
A Kerepesi út északi oldalán épült fel az EMG gyár és mellette az Egyenes utcai-, majd az Ikarushoz egészen közel a Centenáriumi-lakótelep, amelyet Budapest kialakulásának századik évfordulójáról neveztek el. Cinkota és Rákosszentmihály fejlődése egészen az 1980-as évekig stagnált.
A kerület lakosságának száma a 20. század második felében az 1950-es 46000 főről, 70000 fölé emelkedett. A 2-es metróvonal megépítésének következményeként közlekedése átalakult, megszűnt a szentmihályi BHÉV járat, amelyet autóbuszok váltottak fel. A lélekszám és az igények növekedése miatt számos oktatási intézmény jött létre, a lakások száma megduplázódott.
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Budapest hőmérséklete: 0 °C
