XVIII. kerület múltja, történelme

Pestszentimre a török hódoltság idején elnéptelenedett, és Soroksár pusztájává vált. Élő település csupán a 19. század végén jött itt létre újra, Soroksárpéteri néven. Ebben az időben a Nagykőrösi úttól Soroksár felé eső részt Auspitz Mór vette meg, a Pestszentlőrinc felé eső terület pedig Lövy Bernát és családja birtokába került. Utóbbi hozta létre az Újpéteri-majort, majd 1875 körül a Lövy-kastélyt.
Az 1890-es évek végén dr. Krepuska Géza fül-orr-gégész professzor, egyetemi tanár hányadot vásárolt meg a Lövy család birtokából, ahol országos hírű szőlészetet, majd emeletes présházat hozott létre. Szintén a Lövy-ek területén indult meg a parcellázás 1898-ban, Újpéteri-telep néven, mivel ott homokos talaj volt, ellentétben a mocsaras-ingoványos Auspitz-birtokkal. Itt elsősorban a vasúton könnyen megközelíthető gyárak szegényebb munkásai vásároltak telket.
A Vasút utca-Irén(Kapocs)- Kisfaludy utcák és a Gyáli határ közötti terület csak az 1930-as évek közepén épült be, azelőtt "Ládaváros" -ként emlegették, az itt élő nincstelenek ládákból összetákolt lakhelyei után. A Kossuth Ferenc-telepet az Auspitz család birtokán, a Nagykőrösi út másik oldalán alakították ki, 1907-ben.
Pestszentimre 1930-ban elszakadt Soroksártól, de csupán húsz évig élvezett önállóságot1950-ben ugyanis huszonkét másik településsel együtt Budapesthez csatolták, azóta a szomszédos Pestszentlőrinccel összevonva Budapest XVIII. kerületét alkotja.
Pestszentlőrinc legrégebbi leletei ? feltehetően egy vaskori temetkezőhely maradványai - a Cséry-féle vasútvonal építésekor, 1893-ban kerültek a felszínre. A terület rendelkezik továbbá római, és szarmata eredetű, illetve a népvándorlás korából származó emlékekkel is. Az Üllői úti laktanya területén egy valószínűleg honfoglalás kori gazdag lovas sírt, az egykori Gloriett kilátó helyén pedig a kalandozások egyik résztvevőjének nyughelyét tárták fel.
A honfoglalás után a terület a dél-pesti térséggel együtt fejedelmi, majd királyi tulajdonba került, az első állandó települése feltehetően a 12-13. században alakult ki. Templomát Szent Lőrincnek szentelték, erről kapta nevét is. Első okleveles említése 1332-ből való. A falu tulajdonviszonyai az évszázadok során számtalanszor megváltoztak, majd - Pestszentimréhez hasonlóan - a törökök bejövetele után kiürült. A lakatlan birtokra Grassalkovich Antal épített majorságot 1757-ben, és hét családot telepített ide. Tíz év múlva harmincnyolc, 1786-ban már ötvennyolc família élt a területen, ami körülbelül 300-350 főt jelentett. Ez a szám a 19. század második feléig nagyjából változatlan maradt.
Az ekkoriban Pusztaszentlőrincként ismert településen Sina család 1860-ban iskolát építtetett. Mivel a modernizálásra nem volt meg a fedezet, 1865-ben eladták a birtokot, és annak felparcellázása mellett döntöttek. A lakosság száma gyorsan nőtt: 1871-ben az akkor Pusztaszentlőrincet is magába foglaló Kispest ideiglenes szervezésű kisközség, 1873-ban Vecsésből kiválva önálló község, 1874-ben pedig nagyközség lett. Természeti adottságai miatt ipari létesítmények is megjelentek a környéken, kavicsbánya és téglagyár jött létre. A mai 50-es villamos elődjeként szolgáló keskeny nyomtávú vasút 1887-től közlekedett az Üllői úton, a Ludovikától a téglagyárig. Rövid ideig hordógyár, serfőzde és szurokgyár is működött ezen a részen, majd számos egyéb ipari létesítmény épült.
Folytatódott a parcellázás, az olcsó telkek és a gyárak sokakat vonzottak ide. A lakosság ugrásszerűen nőtt, ami az öntudat erősödésével járt, és egyre többen támogatták a településrész elszakadását Kispesttől. A képviselő-testület végül 1909. december 15-ei közgyűlésén nyilvánította önálló nagyközséggé Pestszentlőrincet.
Az I. világháború idején a pestszentlőrinci üzemek haditermelésre álltak át, utána pedig folytatódott a fejlődés. Új lakónegyedek, templomok épültek, a település 1936-ban megyei városi címet nyert. Az 1940-es években már harmincötezren laktak itt, gimnázium létesült, létrejött a vásárcsarnok, megkezdődött a városközpont kialakítása, a repülőtér építése. A II. világháború megakasztotta a haladást, Pestszentlőrinc lakóinak egy részét, Pestszentimre teljes lakosságát kitelepítették 1944 végén.
A XVIII. kerület 1950-es létrejötte után ismét látványos fejlődés vette kezdetét. A helyreállított ferihegyi repülőtér (ma Liszt Ferenc repülőtér) 1950-től szolgálja a polgári repülést. Az ipari létesítmények, közintézmények mellett lakótelepek épültek, köztük a Lakatos és a Szentlőrinc, majd a tízemeletes lakóházakból kialakított Havanna. Az Üllői úton felépült a posta és az új Városháza. A 80-as évek végén kezdődött két újabb, igényes kivitelezésben készülő lakónegyed kialakítása melyek a rendszerváltozás idején a tulajdonviszonyok tisztázatlansága miatt részben befejezetlenek maradtak, sorsuk azonban napjainkban rendeződni látszik.