XXII. kerület múltja, történelme

A terület első jelentős ókori emlékét, a katonai táborként szolgáló Campona castellumot a rómaiak hagyták hátra, és a népvándorlás korából is kerültek elő régészeti leletek. Itt volt Töhötöm (Teteny) honfoglaló vezér téli szállása, feltehetőleg innen származik a Tétény név, amelyet már akkor használtak az érintett településre, amikor IV. László 1279-ben országgyűlést tartott ott a kun kérdés rendezésére. A mai XXII. kerület adott helyet a középkori Csút, valamint Kána falunak is.
Tétény a 15. században már mezőváros volt, és egyedüliként tudott fennmaradni a török uralom alatt elpusztult falvak közül. Földesura, Száraz György 1711 után német telepesekkel népesítette be, majd magyar jobbágyok is költöztek ide. Budafok története a 18. század elején kezdődött. A mai városrész korábbi birtokosa, Savoyai Jenő herceg halála után, 1739-ben lett önálló zsellérközség Promontor néven. Ekkoriban többségükben Csepelről átjött német szőlősgazdák lakták.
A szőlőkultúra és a kőfejtés itt is gyors gyarapodást eredményezett, ezekhez köthető a kerület páratlan pincerendszerének kialakulása is. Az 1886. évi filoxérajárvány azonban szinte teljesen kipusztította a szőlőket, ezért a fejlődés megtört. Tétényből ebben az időszakban vált ki Budatétény (1915-ig Kistétény néven), az ófalura pedig a Nagytétény nevet kezdték használni.
A későbbi évek fejlődését a vasútvonalak megépülése (1861: déli vasút, 1882: pécsi vasút) alapozta meg. Ehhez nagymértékben hozzájárult a század utolsó évtizedében, és a 20. század elején meginduló iparosodás (sörgyár, pezsgőgyárak, gyufagyár, sertéshizlalda) is. A HÉV 1899-ben Budafokig, 1909-ben már Nagytétényig közlekedett. Ezekben az években kezdett kialakulni a nagytétényi Baross Gábor-telep, amely már szinte külön településként funkcionált.
Az addigi Promontor 1886-ban lett Budafok, majd 1926-ban városi rangot kapott. A megszűnt szőlőkultúra folytatásaként a 20. században jelentős borászati centrummá fejlődött, olyan eredményesen, 1987-ben megkapta a ?Szőlő és Bor Városa? nemzetközi oklevelet.
A 20. század elején nagymértékben növekedett az egyes részek lakossága, és lassan magyar többség alakult ki. A németek nagy részét a II. világháború után Németországba telepítették. A fővároshoz csatolás, a nagyarányú beköltözések, lakótelep-építések ellenére a túlnyomóan kertvárosias jellegű kerület máig megőrizte egykori alkotó településeinek jellegét.