XXIII. kerület múltja, történelme
Az első Soroksár területén letelepedett embercsoport a magyarországi kora bronzkor idején élő, harang alakú edények kultúrájának népessége volt. Náluk jóval több emléket hagytak ránk azonban a középső bronzkori ?vatyai? kultúra képviselői, amelyek közül kiemelendő a soroksári határban 1881-ben, a zimonyi vasútvonal építésekor talált urnatemető.
A római kor leletei közül megemlítendőek a Dunaharaszti és Soroksár közötti mezsgyehatáron fekvő, stratégiai jelentőségű erőd maradványai. A népvándorlás évszázadaiból a legjelentősebb nyomokat az avarok hagyták maguk után. Egy, a Soroksár déli határához közel eső település, Taksony elnevezése arra utal, hogy a honfoglalás idején errefelé is megszállhattak őseink. A bevándorló magyarok jelenlétét emellett számos lelet - például lócsontok, lószerszámok, nyílhegyek, tegezvasalások ? bizonyítja. A Haraszti út és a Duna közötti területen középkori falu nyomait tárták fel.
Az oklevelek 1067-ben említik először a mai Soroksár ősét, mégpedig az Aba nemzetségbeli Péter comesnek, a százdi monostornak adott egyik adománylevelében ?Swrwk? néven. Anoymus említett egy Surcusar nevű helyet, ennek elhelyezkedése azonban nem világos, megfejtésével kapcsolatban a történészek és nyelvészek eltérő eredményre jutottak. A XIII. századi tatárjárás idején a település elpusztult.
A falu neve legközelebb 1390-ben bukkant fel, amikor a Soroksári család kezén volt. Később örökség, majd pedig egyezség folytán, 1429 körül az Adonyiak, majd később a Harasztiak birtoka lett. Amikor 1431-ben, a Harasztiban lakó Uras Gergely megszerezte a területet, az már pusztának számított. A század közepén Gubacs tartozéka volt, így szerezték meg egyik részét a Rozgonyiak. ( A másik darab 1748-ban a pesti domonkosokhoz került.) Soroksár életére a Dózsa György-féle felkelés utáni megtorlások igen negatívan hatottak, majd a török uralom alatt teljesen eltűnt a föld színéről, és újbóli benépesedésére egészen 1724-ig kellett várni. A folyamat lassú volt, amit az is bizonyít, hogy az 1728-as országos összeírás során Soroksáron nem történt népszámlálás, ugyanis nem rendelkezett a felméréshez szükséges alsó határt jelentő húsz családdal.
Ebben az időben németek költöztek a községbe, amely aztán Grassalkovich Antal tulajdonába került. Ő teremtette meg azokat a kedvezményeket, amelyek a felgyorsították a betelepülést. A falu Mária Terézia uralkodása alatt mezőváros lett. A 19. század közepén a jobbágyfelszabadítás a soroksáriak számára is meghozta a szabad földtulajdont és a földesúri joghatóság eltörlését, ami megnyitotta a gazdasági, társadalmi felemelkedés útját. Ezt azonban hosszú harc előzte meg a Sina bárókkal azért, hogy az addig ténylegesen birtokolt földjeiken szabadon gazdálkodjanak.
A 19. század végére Soroksár Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Ráckevei járásához tartozó nagyközsége volt, amely 1891-ben 12 143 lakost számlált. Közelsége miatt élénk gazdasági forgalmat alakított ki a fővárossal, hozzá tartozott Erzsébetfalva és Kossuthfalva, valamint a Gubacsi-puszta. Az első, gőzmozdony vontatta helyiérdekű vasút 1887-ben indult meg Budapest-Soroksár-Dunaharaszti között. A millennium évében elkészült az új városháza, s öt évvel később kigyulladt a villanyfény, mely fellendítette a 20. század gazdasági és társadalmi fejlődését. Utóbbi hatására újabb és újabb területeket parcelláztak, megkezdődött a Millenniumtelep kialakulása. 1890-ben valamennyi soroksári utca magyar elnevezést kapott.
Az 1920-as években új városrész kezdett kialakulni Lóállás-dűlő, Újtelep néven, ahol a következő szűk évtizedben körülbelül száz ház épült fel. Pesterzsébet és Soroksár éveken át vitázott a terület hovatartozása miatt, ami végül utóbbi győzelmével zárult le.
A várost 1950. január 1-jétől csatolták Budapesthez, először a XX. kerület kisebbik alkotóelemeként, Pesterzsébet mellett. A helyi lokálpatrióták kampányának köszönhetően 1992. szeptember 27-én népszavazást tartottak, minek hatására Soroksár önállóan a főváros XXIII. kerületévé alakult. Új formájában 1994. december 11-én választotta meg első képviselő-testületét.
A római kor leletei közül megemlítendőek a Dunaharaszti és Soroksár közötti mezsgyehatáron fekvő, stratégiai jelentőségű erőd maradványai. A népvándorlás évszázadaiból a legjelentősebb nyomokat az avarok hagyták maguk után. Egy, a Soroksár déli határához közel eső település, Taksony elnevezése arra utal, hogy a honfoglalás idején errefelé is megszállhattak őseink. A bevándorló magyarok jelenlétét emellett számos lelet - például lócsontok, lószerszámok, nyílhegyek, tegezvasalások ? bizonyítja. A Haraszti út és a Duna közötti területen középkori falu nyomait tárták fel.
Az oklevelek 1067-ben említik először a mai Soroksár ősét, mégpedig az Aba nemzetségbeli Péter comesnek, a százdi monostornak adott egyik adománylevelében ?Swrwk? néven. Anoymus említett egy Surcusar nevű helyet, ennek elhelyezkedése azonban nem világos, megfejtésével kapcsolatban a történészek és nyelvészek eltérő eredményre jutottak. A XIII. századi tatárjárás idején a település elpusztult.
A falu neve legközelebb 1390-ben bukkant fel, amikor a Soroksári család kezén volt. Később örökség, majd pedig egyezség folytán, 1429 körül az Adonyiak, majd később a Harasztiak birtoka lett. Amikor 1431-ben, a Harasztiban lakó Uras Gergely megszerezte a területet, az már pusztának számított. A század közepén Gubacs tartozéka volt, így szerezték meg egyik részét a Rozgonyiak. ( A másik darab 1748-ban a pesti domonkosokhoz került.) Soroksár életére a Dózsa György-féle felkelés utáni megtorlások igen negatívan hatottak, majd a török uralom alatt teljesen eltűnt a föld színéről, és újbóli benépesedésére egészen 1724-ig kellett várni. A folyamat lassú volt, amit az is bizonyít, hogy az 1728-as országos összeírás során Soroksáron nem történt népszámlálás, ugyanis nem rendelkezett a felméréshez szükséges alsó határt jelentő húsz családdal.
Ebben az időben németek költöztek a községbe, amely aztán Grassalkovich Antal tulajdonába került. Ő teremtette meg azokat a kedvezményeket, amelyek a felgyorsították a betelepülést. A falu Mária Terézia uralkodása alatt mezőváros lett. A 19. század közepén a jobbágyfelszabadítás a soroksáriak számára is meghozta a szabad földtulajdont és a földesúri joghatóság eltörlését, ami megnyitotta a gazdasági, társadalmi felemelkedés útját. Ezt azonban hosszú harc előzte meg a Sina bárókkal azért, hogy az addig ténylegesen birtokolt földjeiken szabadon gazdálkodjanak.
A 19. század végére Soroksár Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Ráckevei járásához tartozó nagyközsége volt, amely 1891-ben 12 143 lakost számlált. Közelsége miatt élénk gazdasági forgalmat alakított ki a fővárossal, hozzá tartozott Erzsébetfalva és Kossuthfalva, valamint a Gubacsi-puszta. Az első, gőzmozdony vontatta helyiérdekű vasút 1887-ben indult meg Budapest-Soroksár-Dunaharaszti között. A millennium évében elkészült az új városháza, s öt évvel később kigyulladt a villanyfény, mely fellendítette a 20. század gazdasági és társadalmi fejlődését. Utóbbi hatására újabb és újabb területeket parcelláztak, megkezdődött a Millenniumtelep kialakulása. 1890-ben valamennyi soroksári utca magyar elnevezést kapott.
Az 1920-as években új városrész kezdett kialakulni Lóállás-dűlő, Újtelep néven, ahol a következő szűk évtizedben körülbelül száz ház épült fel. Pesterzsébet és Soroksár éveken át vitázott a terület hovatartozása miatt, ami végül utóbbi győzelmével zárult le.
A várost 1950. január 1-jétől csatolták Budapesthez, először a XX. kerület kisebbik alkotóelemeként, Pesterzsébet mellett. A helyi lokálpatrióták kampányának köszönhetően 1992. szeptember 27-én népszavazást tartottak, minek hatására Soroksár önállóan a főváros XXIII. kerületévé alakult. Új formájában 1994. december 11-én választotta meg első képviselő-testületét.
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Budapest hőmérséklete: 0 °C
