VI. kerület múltja, történelme

A 18. századra Pest falai között már nem volt elegendő hely, ezért a népesség a város határában lévő területeken is elkezdett letelepedni, ahol eleinte majorságok, később kertek és szőlőültetvények jöttek létre. Az 1730-as években már présházak is előfordultak. A termés könnyebb megóvása céljából, a gazdák építkezni kezdtek. Ezt a régiót (gyakorlatilag a Duna és a mai Kerepesi út közötti földcikket) akkoriban Felső Külvárosnak nevezték, és a század végére Pest legnagyobb külvárosává nőtte ki magát. A terület 1777-ben, Mária Terézia és Lotaringiai Ferenc császár látogatásának emlékére kapta meg a Terézváros nevet.
A 19. század első felében a házak száma csaknem duplájára nőtt, folytatódott a városiasodás. A század végén megkezdték a Sugárút és a Nagykörút építését. A városegyesítéskor, 1873-ban Terézváros 73 760 lakosával Budapest legnépesebb kerülete volt. Nagysága és népsűrűsége miatt kettéosztották: a Király utcától északra a VI., délre a VII. kerületet hozták létre, amely Erzsébetváros néven vált ki Terézvárosból.
A Millenniumi építkezések a kerület képét teljesen átalakították. A Sugárút mellett ekkor már az európai kontinens első Földalatti Vasútja, és számos egyéb látványos beruházás is formálta Terézvárost. A Millenniumi emlékművet azonban csak 1929. május 26-án adták át hivatalosan, és helyét 1932-ben nevezték el Hősök terének.
A 20. század első lényeges változása 1930 májusában, Budapest közigazgatási átszervezésekor következett be. Ekkor Terézváros sok területet veszített a XIII. és a XIV. kerület javára, amivel a négy legkisebb kerület egyikévé vált, bár népsűrűség tekintetében az élvonalban maradt. A II. világháború végén a Nagymező utca 37-39. pincéjében Szentgyörgyi Albert vezetésével polgári ellenálló csoport szervezkedett, amelynek tagjai kézigránátos támadást intéztek a Nyilaskeresztes Párt Székháza - Andrássy út 60. (a mai Terror Háza) ellen. Terézváros 1945. január 18-án szabadult fel.