------------- Összesen 2257 szavazat érkezett! Köszönjük! -------------

MARGITSZIGETI ANZIKSZ

Nagy elődei nyomába lépett
már ez a nyár is. Tépett
virágok illatát sodorják
koravén szellőcskék. Bóják
ringva strázsálják a hűs Dunát.
Szerelmespár egymás karolja át
tavaszt idéző csókfüzérben,
a kullogó nap lanyhuló tüzében.

Levélcsúcsokon még serceg a mámor,
önfeledt rigó bokrok közt téblábol.
Kopott padokra települ az árnyék,
minden ellibbenő perc ajándék.
A tisztásokon fürdőző fényözön
szent titkot rejt: a nyár köszön,
ellejti nászos táncát,
gyönyörű, őszi románcát.

E titkot ki tudja, ki sejti,
ég a mosolyát a szigeten felejti.
A hős elmúlás visszahőköl,
a hídon villamos csörömpöl.
Apró kenucskák a híd alatt,
messzi áramlatok - még itt maradt
vékony aranykaréja a nyárnak,
a hullámok foszforeszkálnak.

2002.