------------- Összesen 2257 szavazat érkezett! Köszönjük! -------------

Soha nem volt gond a röpülés,
de számomra, valahogy azon az esten
a távolság lassan törpült és
sokára szállt le a gép Budapesten.

A várba, melyet bástya véd féltőn
-s turul aligha feledt-
a nagyok a nyakukban vittek a lépcsőn,
hegedű hangzik a bazalt kövek felett.

Sétáltunk forralt borral és kürtőskaláccsal
irányába Mátyás szobrának és templomának
s ha közelítve éles szemem nem csal,
kilenc hidat láttam feszülni az árnak.

Pestről visszanézve lefotóztam magamban
Széchenyi Lánchídjának gyönyörű képét
s egy pálmát tartó nőalakot a magasban,
mely szabadságra vezeti Árpád népét.

Az éjjeli feltöltődés előtt
felfedeztünk pár szecessziós házat,
bennük kővé vált istennőt, sellőt
s az Iparművészetin az eozin mázat.

Opera, Hősök tere, Bazilika
-alig bírtam a sok új adatot,
téli díszes utak szelik a
várost, melyet látnom megadatott.

Végéhez közeledik e szép hetem,
a Parlament a víztükrön ragyog,
képeimet mindig visszanézhetem,
hisz csak egy fotógép vagyok.